Navigation

Hosszú évek óta foglalkoztat a gondolat, hogy mi, magyarok, miért nem vagyunk sikeresek, miért nem tudunk társadalmi békében egymás mellett élni, miért nem tudunk nagy dolgokat felmutatni? Egyénileg vannak kiváló eredményeink, de össztársadalmi szinten nem tudunk kimagasló teljesítményt nyújtani. Tehetséges, szorgalmas, kitartó nemzet vagyunk, múltunkban számos dicső tettel, melyek hozzájárultak eddigi fennmaradásunkhoz, és kivívták más népek elismerését, tiszteletét.

Véleményem szerint, azért állunk lehetőségeinkhez képest rosszul, mert nagyon régen nem született szeretett hazánk földjén ÁLLAMFÉRFI. Ha mégis, még nem nőtt fel és nem kezdett vagy nem mert munkálkodni értünk.

Államférfi hiányában, politikusok vezetik hazánkat, akik között nagyon sok, kiváló, tehetséges, művelt ember van.

De mégis, csak politikusok. Kérdés, hogy vannak-e olyanok közöttük, akik politikusból, államférfivé tudnak válni.

Az államférfi és a politikus között óriási különbség van. A politikusnak a hatalom megszerzése, – ha már megszerezte – megtartása, megszilárdítása és kiterjesztése a fő célja. Választási ciklusokban gondolkodik, így rövidlátó és a nemzet előtt álló útból csak keveset lát be. Talán, a legfőbb különbség, hogy a politikus személyes érdekeit, politikai ambícióit nem tudja a nemzet érdekeinek maradéktalanul alárendelni.

Nem tud felülemelkedni politikusi énjén, mert a közeg, melyben politizál, nem engedi. Nem tudja felülről, az egész nemzetet egységként látni, ebből pedig az következik, hogy csak az általa látott, érzékelt szegmensekkel képes foglalkozni.Ez viszont, megosztottsághoz vezet, mely napjainkban a legnagyobb baj és sikertelenségeink okozója.

Az államférfi nem tör hatalomra, nem célja a hatalom megszerzése, mivel nincs szüksége rá, így pozíciója megtartására sem tesz nemtelen lépéseket.

Az államférfi hivatását alázattal gyakorolja, nem uralkodik. Szolgálja nemzetét. Mivel a hatalom béklyói nem húzzák le, így magasra emelkedve, messzire ellát, jól látja a nemzet előtt álló utat, akadályokat, így ki tudja választani a helyes irányt.

A nemzetet egységében látja, és az egészért felelősséget vállal. Az államférfiak történelmünk során mindig válságos és sorsdöntő helyzetben jelentek meg, amikor a fennmaradás vagy a hanyatlás válaszútjához értünk.

Mindig a jövőbe vezető, helyes útra terelték népüket, hol szelíden, hol erővel, de mindenképpen sikerrel, hiszen még mindig vagyunk és létezünk.

Az államférfi nem osztja meg a nemzetet, nem kiált ki sem egyént sem közösséget bűnösnek, felelősnek, bűnbaknak, és ezt másoknak sem engedi. Jól tudja, hogy csak egységes, önmagával békében élő nép képes a gyarapodásra, a fennmaradásra.

Nemzetünk jelenlegi kilátásai a jövőnkre nézve, nem túl biztatóak. Elveszni látszik a belpolitikai csatározásban, a devizahitelek adósságcsapdájában, az EU bizonytalan helyzetében…

A történelmi sajátosságainkra figyelemmel, most jött el az ideje, hogy a nemzet testéből előlépjenek az államférfiak, akik kivezetnek a bizonytalanság emésztő mocsarából, szilárd, jövőbe vezető útra terelve mindnyájunkat.

Tudják, valamennyiünkre szükség van. Kérdés, felismernék-e a ma élők? Ha igen, követnék-e őket, vagy hamis prófétákra tovább hallgatva, még inkább a vesztünket jelentő mocsár mélyére merülnének?

Az államférfiakat az elvégzett munkájuk, elért eredményeik alapján, az utókor minősíti ekként. Vajon az utánunk következő generációk egy évszázad távlatából kiket fognak, a kortárs politikusok, közéleti személyek közül államférfinak tartani? Egyáltalán kire fognak emlékezni, kiről fognak megemlékezni, kiket fognak példaképnek tekinteni, kit tartanak majd méltónak arra, hogy pl.: szobrot állítsanak részükre, közterületet vagy intézményeket nevezzenek el róluk?

Várom és remélem, hogy hazánkban újra megjelenjenek az államférfiak és bölcsességükkel a nemzetet összefogva, visszaadják hitünket, ezzel átsegítve bennünket a jelenkor válságán.

Szepessy Zsolt

Tovább az eszköztárra